Első pillantásra a színpad szinte üresnek tűnik. Egy csoport nő teljes csendben áll, jelenlétük nyugodt, de titokzatos. Nincs drámai bevezetés vagy látványos kezdet, csak csend és várakozás. A közönség csendes kíváncsisággal figyel, nem sejtve, hogy hamarosan olyan előadást lát, amely teljesen megváltoztatja a felfogását. Minden olyan finoman kezdődik, hogy a változás pillanata szinte észrevétlen marad. Ezután, mint egy hullám, amely egy apró rezdülésből nő ki, az előadás kibontakozik.

A táncosok egy egységként mozognak, olyan formákat létrehozva, amelyek lehetetlennek tűnnek, mintha valós idejű vizuális illúziók lennének. A szinkronjuk annyira pontos, hogy valószerűtlen érzést kelt, mintha nem különálló emberek lennének, hanem egyetlen élő szervezet részei. Az egyszerű mozdulatok hipnotikus nyelvvé alakulnak, amely teljesen leköti a figyelmet.

Ahogy a ritmus fokozódik, a koreográfia egyre összetettebbé válik. A karok mintha megsokszorozódnának, minták alakulnak ki, és a színpad egy folyamatosan változó élő vászonná válik. Minden átmenet megtöri a nézői elvárásokat.

Amikor már azt hiszed, hogy érted, mi történik, a formáció ismét megváltozik. A zsűri láthatóan előrehajol, lenyűgözve, a közönség pedig teljes csendbe borul. A figyelem teljesen arra irányul, ami túlmutat a technikán.

A Mayyas csoport sokkal többet képvisel, mint tánc. A határok leküzdését, az erőt és a nehézségek ellenére való ragyogást testesítik meg. A fináléban az energia csúcsra ér, a mozdulatok gyorsak és szinte elsöprőek lesznek. Aztán csend… majd a terem tapsviharban tör ki.

Nézd meg a teljes videót itt: