A színpad csendes volt, egy szokatlan csend, mintha valamire várt volna. Tehetségkutató volt, de ezúttal senki sem volt látható a színpadon. A zsűri az üres teret nézte, nem értve, hogy ez hiba vagy egy megtervezett előadás.

Hirtelen a színpad széléről lassan előjött egy kis autó. Önmaga mozgott, vezető nélkül és látható irányítás nélkül. A közönségben suttogás kezdődött, az emberek egymásra néztek. Az autó megállt a színpad közepén.

Egy pillanat múlva hang hallatszott belőle. De ez nem emberi hang volt a megszokott értelemben. Az autóban egy kis játék volt és az beszélt. — Sziasztok… kérlek gyertek közelebb, szükségem van a segítségetekre.

Az egyik zsűritag kíváncsi és óvatos volt, felállt és elindult a színpad felé. Megállt az autó mellett, nem tudva, mire számítson.

A játék újra megszólalt. — Te… igen te. Kérlek ülj ide.

A színpadon egy kis szék volt, mintha neki készítették volna. A zsűritag habozott, majd leült.

A közönség egyre csendesebb lett.

A játék folytatta. — Köszönöm… most figyeljetek.

Az autóban kinyílt egy kis rekesz, ahol egy boríték volt. — Kérlek nyissátok ki, mondta a játék.

A zsűritag felvette a borítékot és lassan kinyitotta. A közönség visszatartotta a lélegzetét.

Belül egy rövid, de furcsa mondat volt. Hangosan felolvasta.

Abban a pillanatban az arca megváltozott. Meglepetés és mély csend.

Ott maradt ülve, nem szólt semmit néhány másodpercig.

Mert az a boríték nem játék volt.

Abban a pillanatban egy történet kezdődött, amit senki sem várt a színpadon.

Teljes videó a kommentekben.